Itt az év eleje, tele van mindenki tervekkel, elképzeléssekkel akár fogadalmakkal. Ugyanakkor ez a téma nem ilyenkor időszerű, hanem az egész év során. A túlzott lelkesedés vagy más indokok miatt sokszor bekövetkező dolog az, hogy túledzi magát ez ember. Ami igazából nem is túledzésnek minősül, hanem egyszerűen egy „fejjel a falnak” edzés hatására bekövetkező túlterhelése a szervezetnek.

Mi is a különbség a kettő között?

A túledzettséget akkor tudjuk elérni, ha rendszeresen edzünk mondjuk heti 4-5 vagy több alkalommal, és nem tartunk megfelelő pihenő fázisokat. A profi sportolók is havi ciklusokban dolgoznak. Pl. három hét fokozódó terhelést egy hét lazább terhelési időszak követ. Ennek még van több verziója is, de a lényeg az, hogy legyen pihenő fázis, mert akkor tud a test regenerálódni.

Ehhez képest a „fejjel a falnak” edzésmódszer lényege annyi, hogy betér valaki a terembe mondjuk rendszeres mozgás nélküli időszak után és nagyon odateszi magát. Annyit meg kell ide jeleznem zárójelben, hogy ha nem mozogtál már egy hete, akkor ugyanabba a kategóriába tartozol, mint aki nem mozgott egy hónapja. Tekintve, hogy az izom nem épül le egy hét alatt de mozgás nélkül az izmok megrövidülnek, és a rugalmasságukat is nagy mértékben elvesztik. Ergo, ha kihagysz egy hete,  már akkor is a fokozatosság elvén kell visszatérned a megfelelő terhelésig.

De térjünk vissza ahhoz, amikor valaki hosszabb kihagyás után áll neki edzeni. Az is lehet, hogy mozgott valami lazát, valamilyen táncos órán vett részt, kocogott a parkban stb. Ez egy valamire való edzés alapjához nem ér semmit. Fogadd el ezt, és tekints magadra kezdőként. Ha ezt elfogadod, akkor teljesen más élményekkel fogsz hazatérni egy-egy edzés után.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy csoportos órán sokan vannak. Nem lehet mindenkire személyre szabni. Természetesen, ha valakinek problémája van, akkor mindig kap olyan feladatot, amelyet tud végezni. Ez az edző felelőssége. Ugyanakkor, ha te fejjel rohansz a falnak, az a te egyedüli hülyeséged! Igen ez így van. Ugyanis az edző látja a mozgásodat, látja azokat a dolgokat, amelyeket koordinálnia kell, segít a helyes kivitelezésben, irányt ad, mutatja a fejlődés irányát. De egyet nem tud megtenni: Nem tud a bőrödbe bújni. Nem tudja a határaidat. Hangsúlyozom, hogy azokról beszélünk, akik rég vagy keveset mozogtak. Szóval van, amit igen, neked kell ahhoz megtenned, hogy fejlődj, és értelmesen tudj edzeni.

Ez pedig a kontroll. Neked kell kontrollálnod, hogy nem ész nélkül próbálsz megcsinálni mindent, próbálsz versenyre kelni azokkal, akik évek óta hetente háromszor edzenek, felméred a fokozatosság elvét és követed. Mindezt, ha nem teszed meg, akkor jönnek a legszebb megfogalmazások: túl kemény az edzés, én ebbe belehalok, ezt nem lehet kibírni stb.

Ismerős? Hát persze, hogy ismerős. Mert mi is történt? Ott állt az edző a fejednél egy fegyverrel és megmondta, hogy ha megállsz, akkor bajok lesznek…

Könnyebb mást hibáztatni mindig, mint magunkat. Azért, mert te nem tudtál másnap felállni és még az orrfújás is kihívás volt, nem biztos, hogy az edző a hibás, hanem te. Mert nem tanultad még meg a kontrollt.

Kis lépésekben magasabbra juthatsz.

Azt pedig szintén ne várd egy edzőtől, hogy ő húzzon vissza. Az ő dolga a fejlesztés, nem a visszahúzás.
Gondold csak el a szituációt, hogy simogatja a hátad és lebeszél arról, hogy kicsit is megerőltesd magad…

Zborai Tamás