Fiatalon nagyon sokat sportoltam, aztán a munka, egyetem és a család miatt erősen háttérbe szorult a mozgás. Később lett egy kis szabadidőm és beugrottam a Tomi termébe egy hideg februári napon. Az edzés elején figyelmeztetett, hogy csak irányszámokat mond a gyakorlatok előtt, és csak annyit csináljak meg, amennyi kellemes, mert erős izomlázam lesz, mivel a gyakorlatok sokkal megterhelőbbek, mint ahogyan az kívülről látszik. Én úgy estem neki az edzésnek, mint az az ember a kajának, aki nem evett már egy hete. Elkezdtem habzsolni a gyakorlatokat. Élveztem a mozgást. Pörgettem ezerrel. Odajött és megint szólt, hogy ne csináld ilyen gyorsan, ne csináld meg mindet, mert ki fogsz készülni.  Megszokod, aztán majd tolhatod rendesen. Persze egó pajtás beindult, hogy húsz évvel ezelőtt éjjel-nappal mozogtam, egy óra mozgás meg se kottyan nekem. Fél órával az edzés kezdése után a padlón feküdtem és a levegőt is csak félve kapkodtam, nehogy kitaccsoljak mindent. Szerencsére gyorsan tanulok a hibáimból, a következő edzést 45 percig bírtam. ;-)

 

Szeretem ezeket az edzéseket, mert nagyon változatosak és egyik óra előtt sem lehet tudni, hogy milyen megpróbáltatások várnak ránk az edzésen. Egy biztos csak, hogy nagyon el fogsz fáradni az edzés végére még évek múlva is.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.