Én voltam az a vézna gyerek, akit alsóban tesin fejbevágott a labda, középiskolában pedig szereztem a felmentéseket, ellógtam amikor csak lehetett, volt, hogy bukással fenyegettek, tavaly rátaláltam a Spartan race világára, ami rögtön megtetszett, de világos volt, hogy egyedül soha nem tudnék ilyesmit megcsinálni, így rátaláltam a Székesfehérvári srtg tagjainak ajánlására a teremre, az edzésekre ha úgy alakul még a kisfiam is elkísér, jó gyerek módjára figyel és érdeklődik, remek, egymást segítő, motiváló csapatra találtam itt, ha épp fél gőzzel csinálnék valamit rögtön megtalálják a módját, hogyan mozdítsanak előre, ennek köszönhetően a tavalyi év végén sikeresen teljesítettem Görögországban az első Trifecta hétvégémet , ami nem volt egy sétagalopp, megszenvedtem érte, összesítve 55km-t, és 12 órát töltöttem a 2 nap alatt a pályán, enélkül a csapat nélkül ilyennek még a közelébe sem kerülhettem volna.
